- Most mit akarsz tenni?
–motyogtam magam elé úgy, hogy rá sem néztem Alex-re.
- Megmutatom, hogy mit
tettél. Ezek a vérfarkasok, akiket elfogtunk, eddig nagyon sokat ártottak a
királyságunknak, és ő általuk visszatérhetek a trónra. Megölöm őket, és ismét
én leszek a király. –mondta Alex, és mögém lépett.
A vár alatt olyan hely
volt, amit rémálmomban sem gondoltam volna. A dohos, sötét alagsor folyosóján
csak a fáklyák pislákoló fénye világított, és a két szélén sorban ajtók voltak.
A folyosó végén pedig egy kisebb tér volt és a közepén volt egy kis asztal, két
oldalán egy-egy székkel, melyeken emberek ültek, akiknek véres ruhái szakadtan
lógtak rajtuk.
-A vámpírokkal nem érdemes
packázni. –sétált lassan az emberekhez Alex. –Figyelmeztettelek titeket: ha egy
korcs is átjön a területünkre, meghal. –mondta monológját lassan, és lassan
sétálni kezdett előttük. –Persze nem muszáj meghalnotok. –Alex-nek egy sötét
mosoly suhant át arcán, majd folytatta. –Ha szolgáltok minket, meghagyom az
életeteket. –tette hozzá, majd elhallgatott és várt. A csendet egy női hang
törte meg:
- Azt lesheted, hogy mi
titeket szolgáljunk te hülye vérszívó.
A lány hangja, amilyen
keményen hangzott, olyannyira meg is lepődtem, ugyanis kócos tincsei közül egy
angyalian kedves arcú lányt pillantottam meg. Még így is, hogy ült, látszott,
hogy kistermetű, mégis ő szólalt meg legelőször.
- Ha azt hiszed, hogy az
apám nem jön el értünk, nagyon tévedsz. –sziszegte felvont szemöldökkel, mire
Alex gúnyosan elnevette magát.
- Oh, szóval az apád. A
nagy Kevin… -mondta még mindig jót mulatva a lányon, és megállt a lány előtt.
–Kevin-t várni fogom. –tette hozzá karba font kézzel, fellengzősen.
- …Ő majd jól ellátja a
bajod. –vágott a szavába a lány, és felhúzta az orrát, mintha fintorgott volna.
- Nagyon vicces vagy,
kislány. –nevetett rajta Alex. –Mi a neved? –kérdezte Alex.
- Lena vagyok. –húzta ki
magát a lány, és felvonta a szemöldökét, mintha büszke lenne magára.
- Nos Lena… Ha már ilyen
nagy a szád, mielőtt megölünk, elfoglallak az egyik vámpírral. Jó szórakozás
leszel neki. –vigyorgott Alex gúnyosan. Eddig csendben maradtam, de úgy
gondoltam, kiállhatnék mellettük, hiába akartak megölni. Miattam ne haljon meg
senki.
- Én ezt nem hagyom.
–szólaltam meg meggondolatlanul, mire az eddig egymással foglalkozó tömeg mind
felém fordult. Zavarba jöttem, és egy pillanatra meg sem tudtam szólalni, de
aztán Alex-re néztem: - Miattam ne haljon meg senki, akár csak azért sem, hogy
a vár felé futottam, és átléptek valami vonalat.
- Ez ellen nem tehetsz
semmit, Angyalcica. –lépegetett felém Alex, majd megcsókolt.
- De igenis tehetek, és
tenni is fogok. –szűrtem ki a fogaim között a szavakat, és könnyeimmel küzdve
néztem Alex szemeibe. –Nem fognak meghalni miattam. Akkor inkább ölj meg engem.
–szaladt ki a számon ez az igen merész mondat.
- Mint mondtam, nem fognak
meghalni, ha szolgálnak minket. Mindenkinek a saját döntése, hogy meghal vagy
szolgál. –nézett könnyes szemeimbe Alex, majd a farkasok felé nézett.
- Én nem fogok vérszívót
szolgálni. –szinte köpte a szavakat az egyik vérfarkas, mire az egyik nő
rászólt:
- David, kérlek. –a
mellette álló lány külsejében egy belevaló lánynak tűnt, de amikor ez a férfi
megszólalt, könnyekkel telt meg a szeme. –nem akarlak elveszíteni. –tette hozzá
keserűen, mintha már előre tudta volna, hogy ez lesz.
A férfi félmeztelen
felsőteste erőtől duzzadt. Ha ember lett volna, azt gondoltam volna, hogy
szteroidokat szed.
- Estelle. Tudod, hogy te
is ezt szereted bennem. Nem riadok vissza a haláltól, főleg, ha vérszívókról
van szó. –mosolyodott el kissé keserűen, és a lány szemeibe nézett. Nekem is
belesajdult a szívem abba a nézésbe, hiszen olyan volt, mintha elköszöntek
volna egymástól.
- Nem fog itt meghalni
senki. –állt fel a székről a Lena nevű lány, mire a mögötte álló vámpír
visszaültette a székre, de ő csak mocorgott, és megharapta a vámpír kezét, mire
az felordított fájdalmában.
- Ááá. –ordította a
vámpír, és kezéből ömleni kezdett a vér. Döbbenten néztem végig a jelenetet,
ahogy a talpraesett lány pattogva örül a sikerének, de nem sokáig tartott
öröme, mert a körülötte álló vámpírok le is fogták.
- Ti idióták, egy ilyen
kis fruskával sem bírtok el? –kiabált Alex magából kikelve. Amikor ismét minden
vérfarkast visszaültettek a székre, Alex azonnal nyugodtabb lett, és most az
eddig csendben álldogáló Sylar-hez fordult.
- Változott a terv. Nem
fogjuk megölni őket… legalábbis nem ma. –mondta Alex, majd elgondolkodott. - Megvárjuk
Kevin-t. Az lesz a legnagyobb siker, ha őt ölöm meg. Addig pedig válassz
magadnak egy nőt. –tette hozzá Alex, majd a farkasok felé nézett. –Melyik kell?
–kérdezte állát dörzsölgetve, mire Sylar azt felelte:
- Korcsok nem kellenek, de
nekem már megvan a kiszemelt jelöltem, akit akarok. –utolsó szavát megnyomva
adott nyomatékot szavainak, de aztán, mintha észrevette volna, hogy kivel
beszél. –Persze, csak ha beleegyezel.
- És ki lenne a
kiszemelted? –kérdezett rá Alex.
- Nos, királyom, a kiszemeltem az a lány, akit te hoztál ide…. –kezdett
bele Sylar, mire meglepődtem. Ez most azt jelenti, hogy nem csak Elle-t és
engem hoztak ebbe a természetfeletti lényekkel teli helyre, hanem több nőt is.
Ebbe a gondolatba valamiért rossz volt belegondolni, de nem ezt a választ adta.
A válaszától megfagyott bennem a vér, hiszen nagyon megijedtem: -Elle-t akarom
magamnak. –mondta lassan kiejtve a szavakat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése