Sebes léptekkel szaladtam
ki a szobából, és nem is számítottam arra, hogy újabb vámpírba botlok.
Katherine-nel találtam szembe magam. A nő arcán a folyton szembe tűnő gúnyos
mosoly látszott. Az ütközéstől kissé hátratorpantam, de aztán csakis arcát
néztem. Mikor azonban próbáltam volna elmenni mellette, megállított.
- Csak nem gondolod, hogy
így hagylak elmenni. Tudod jól, hogy te csak egy gyenge ember vagy, és bármikor
megölhetnélek. –eleinte rám nézett, de fölényességét bizonyítva a körmeit
kezdte tanulmányozni.
- Tudom, de én nem tettem
ellened semmit. Nem akartam idejönni sem. –mondtam haragosan. Alex, és most már
Katherine viselkedése miatt is ideges lettem. Főleg magamra haragudtam, mert
nem tudtam elfutni a vámpír elől. Tudtam, esélyem sem lett volna ellene, ahogy
ez meg is történt, de mégis haragudtam magamra, hogy így Elle-t is veszélybe
sodortam.
Szavaim után a nő gúnyosan
felnevetett.
- Nem tettél semmit? Így
gondolod? –nevetgélt, mintha valami vicceset mondtam volna. –Elvetted Alex-et.
Ez talán nem elég? –kérdezte, miközben most elkomorodott, és engem nézett. –De
ha azt hiszed, hogy meg tudod tartani őt, nagyon tévedsz. Alex az enyém, és ez
mindig is így lesz. –tette hozzá gyűlölködő tekintettel.
- Nem tudom, hogy miről
beszélsz, de nem is érdekel. Ezt inkább beszéld meg Alex-szel. –mondtam
haragosan, majd kikerültem őt, és elsiettem onnan.
Nem tudtam, hova tartok,
csak ki akartam szellőztetni a fejem. Jól tudtam, hogy nem jutok messzire,
hiszen Alex emberei árgus szemekkel követnek majd mindenhova, és nem engedik,
hogy elszökjem. Sőt akár ő is bármelyik pillanatban itt lehet.
Azonban ez most nem
érdekelt, hiszen tudtam, bármelyik pillanatban megölhet. Mivel a legalsó
szinten voltunk, így könnyen megtaláltam a szabadba vezető utat.
Esett az eső és sötét is
volt, de most ez sem érdekelt, így kiszaladtam a szakadó esőbe, és az erdő felé
kezdtem el rohanni.
Nem láttam, hogy bárki is
követne, és ez számomra most igazán furcsa volt. Itt lett volna az ideje, hogy
megszökjünk Elle-lel, én pedig elszalasztottam. Vissza kell mennem érte. Nem
hagyhatom, hogy ezek a vadállatok valami rossz dolgot csináljanak vele.
- A francba. –káromkodtam
el magam, mikor majdnem elestem egy csúszós sziklában, de végül sikerült
megállnom a lábamon. Amíg tanakodtam, hogy most mégis mihez kezdjek, az erdőből
közeli farkas vonyítás hangzott. Ijedten kaptam arrafelé a fejem, és azzal
bíztattam magam, hogy a farkasok jobban félnek az emberektől, mint fordítva.
Biztosan nem fog idejönni.
Azért lassan távolodni
kezdtem az erdőtől, majd nem törődve fáradtságommal, elkezdtem futni a vár
felé.
Amikor hangos, haragos
vicsorgásokat hallottam, majdnem felsikoltottam, de mégsem tettem, mert lehet,
hogy ezzel csak feldühíteném őket, így próbáltam kissé gyorsítani a lépteimen.
Magam mögé néztem. Ezeknek
a farkasoknak piros vérben úszó szemeik voltak, de nem volt időm jobban
szemügyre venni, mert inkább előre fordultam. Ha most elesek, akkor vége, bár
tisztán látszott, hogy a fenevadak hamarosan lehagynak, és én még csak a
közelében sem vagyok a várnak.
Amikor már kezdtem
feladni, valakik nagyon gyorsan elsuhantak mellettem. Az alakokat nem tudtam
kivenni, hiszen olyan gyorsan futottak, hogy csak a szellőt éreztem. Ekkor a
vad vicsorgás keserű nyekkenésbe csapott át, és a farkasok próbálták vadul
faldosni az alakokat.
- Alex? –kérdeztem eső
áztatta, meglepett arccal, de közben hátráltam. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó
vége. Tudtam, hogy meg akarja majd ölni azokat a szegény állatokat, akik
éppenséggel csak éhesek voltak, és valószínűleg nincs mit enniük a vadonban.
Annak azért persze nem örültem, hogy pont engem szemeltek ki vacsorának, de
megértettem, hogy éhesek.
Azt is tudtam, hogy emiatt
a kis kiruccanásomért talán meg is megkínoznak és megölnek, vagy ami még
rosszabb, talán Elle-t fogják bántani. Jaj, mit tettem…. –gondolkodtam el.
Ahogy hátrafelé lépdeltem a vizes, sáros talajon, egyszer csak elestem, de
azonnal fel is keltem a földről. Aztán már csak azt láttam, hogy pár farkas
lefogva a földön hever. A vámpírok fogták le őket, de még ekkor is vicsorogtak,
és folyton próbáltak kijutni a vámpírok szorításából.
- Megbánjátok, hogy a
területünkre tévedtetek, mocskos korcsok. –kiabálta Alex, majd belerúgott az
egyik farkasba, én pedig ijedten hátrébb léptem.
- Ne csináld ezt. –mondtam
ijedten, és könnyes szemekkel néztem őt, mire Alex az egyik farkasra köpött, és
elindult felém.
- Ebbe ne szólj bele.
Egyébként pedig miattad történt mindez. –kiabált artikulálatlanul, és közben a
farkasok felé mutatott. Emiatt még jobban megijedtem, és ijedten léptem
hátrébb.
- Sajnálom. –töröltem le a
könnyeket, de azok csak nem akartak elapadni. –De kérlek, engedd el őket.
–mutattam a farkasokra, de Alex most a többi vámpír, és a farkasok felé
fordult. - Vigyétek a korcsokat oda, ahova valók.
Ekkor a vámpírok megfogták
a grabancuknál fogva a farkasokat, és elindultak velük a vár felé. Alex
érzelemmentes arccal odajött hozzám, és felemelve, vámpírsebességgel a várba
vitt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése