Az iskolában mindenki
feszülten várja a csengőszót, mely az óra végét, és a szabadságot jelenti a
diákok számára. A táblánál éppen Elle Bishop felel, aki érdekes módon a mai
órára sem készült, mégis okos, és tud mindent. Éppenséggel én is valami ilyesmi
lány vagyok, habár Elle-re valahogy mindig is felnéztem. Az osztálytársaink
néha csodálkoznak is, hogy nem vagyunk testvérek. Valóban nem vagyunk azok, a
kapocs mégis olyan erős közöttünk, hogy akként nézünk egymásra.
- Rendben Elle. Köszönöm.
Fáradj a helyedre. –mondja Miss Thomson. A jószívű, ám mégis szigorú tanár
arcán elégedettség tükröződik, amit csak néhány tanuló tud elérni nála. Elle mellettem
ül már évek óta, mert bizony mi már egészen kis korunk óta ismerjük egymást
szomszédok és jó barátnők lévén.
- Gratula. –mosolyodok el,
miközben Elle a lehető legjobb jegyet bezsebelve leül.
- Köszi. Hú, azt hittem
rosszabbat kapok. –mondja suttogva Elle, miközben a tanár éppen a másodfokú
egyenletek képletét magyarázza a legérthetetlenebb, legkacifántosabb módon.
Mikor a csengőszó
megszólal, minden diák figyelmetlenül siet ki a teremből. Elle és én is
összekészülünk, és elhagyjuk a termet az iskolai büfé felé haladva.
- Hé, Nat, Elle… Lenne
kedvetek ma inkább eljönni velünk a Mekibe? –kérdezi a hátunk mögött rohanó
srác, Adam. Ő mindig is azok közé a diákok közé tartozott, akik a party-k
középpontjai, és minden lány odáig van érte.
- Nem is tudom, Adam. Ma
inkább itt ebédelnénk. –mondtam tapintatosan. Mindig is szerettem elmenni
mindenhova a tanítási idő után, csak ne lett volna ott Charlotte. Sosem voltak
előítéleteim senkivel szemben, de ez a lány már az első évben sem volt
szimpatikus, mégsem tettem rá egyetlen rossz megjegyzést sem, pedig ő folyton
belém kötött.
- Ugyan, Nat. Ez csak egy
ebéd. Én szeretném, ha ott lennétek. –Adam most elővillantotta sármos, huncut
mosolyát, mire Elle is elnevette magát.
- Gyere Nat. Messzire
elkerüljük Char-t, és jól fogjuk magunkat érezni. –vigyorgott most már Elle is,
majd bátorítóan nézett rám.
- Na jó, rendben. Akkor
menjünk. –mosolyodtam el én is, és az étterem felé mentünk. Kis csapatunk kint
ült le egy nagyobb, összetolt asztalhoz, hiszen a nap ezekben a déli órákban
mindig jó időt varázsolva sütött. Elle és én egymás mellett ültünk, és Elle
mellé Carla foglalt helyet. Mindig is hajtott a barna, hosszú hajú lányra a
lányok másik kedvence, James. Ez a srác mindig flörtölgetett lányokkal és az,
hogy Carla nem volt egy könnyűvérű lány, és nem adta oda magát egyből, nagyon
megtetszett neki. Carla azért elég sokat pirult egy-egy mondatán. Kettejük
között forrt a levegő. Ezt mindenki tudta és látta, csak éppen Carla még nem
merte bevallani magának.
Elle-lel szemben a folyton
csibész, ám kicsit visszafogottabb Clark ült. Elle elhúzta a száját, hiszen a
srác előtte nem is volt olyan visszafogott, mint azt gondolnánk, legalább is
Elle történetei után így hittem. Elle mindig elhajtotta szegény srácot, pedig
ha jobban belegondolunk, azt is lehetne mondani, hogy az „ellentétek vonzzák egymást”
elven nagyon is összeillettek volna. Ezt már többször is kifejtettem neki, de Elle
erről a témáról nem szeretett beszélni, míg végül egy idő után ráhagytam a
dolgot.
Előttem pedig Adam ült,
aki az utóbbi időben túl sokszor szeretett volna beszélgetni velem. Ez nem lett
volna gond, ha nem kötözködött volna emiatt folyton Charlotte. Tulajdonképpen
nem is értem, miért éppen velem szemben ült le a fiú, hiszen messziről látszik,
hogy Charlotte mennyire odáig van érte.
- Nat, ha gondolod, este
eljöhetnél velünk bulizni. Mindenki ott lesz, és örülnék neki, ha te is jönnél.
–mondta Adam kicsit közelebb hajolva, mire én egy kicsit hátrébb mentem tőle.
- Holnapra sokat kell
tanulnom. Most sajnos nem érek rá bulizni. –kedvesen mondtam neki a szavakat,
habár most nem igazán volt kedvem sem bulizni.
- Most miért nem? Valami
baj van?
- Nem, semmi baj. Csak
tényleg tanulnom kell.
- Akkor majd hazaviszlek
az ebéd után, rendben? –kérdezte Adam, mire felsóhajtottam. Sosem voltam az a
veszekedős típus, és nem is álltam ki az igazamért sosem, csak a barátaiért
harcoltam, ha kellett. –Kérlek… -tette hozzá Adam, miközben arcomat
tanulmányozta. Egy rövid ideig szótlanul fürkésztem a fiú arcát, majd bólintottam.
- Rendben. –válaszoltam
kissé bizonytalanul, ám jóindulatúan. Elle ekkor felém kapta a fejét. Ismert
engem, és valószínűleg tudta, hogy ezt csakis azért mondtam Adam-nek, mert nem
akartam megsérteni. Na nem mintha Adam nem lenne helyes, és a nők többsége nem
futna utána, de Elle tudta jól, hogy egyáltalán nem az esetem, csakis barátként
tekintek rá. Kicsit elhúztam a szám és Elle is, mikor találkozott tekintetünk,
de végül nem szóltunk semmit.
Mire mindenki kibeszélte
magából a pletykákat és mondandókat, már elég sötét volt ahhoz, hogy mind a
ketten a két fiúval menjünk haza, így Elle, Clark, Adam, és én együtt mentünk
haza, habár a két fiú külön utakra próbált minket vinni. Minden esetre mind a
ketten hagytuk rábeszélni magunkat, hogy külön menjünk, mert egyikünk sem
akarta megsérteni a két fiút. Végül egy irányba mentünk, csak éppen külön-külön.
- Jól nézel ki. –mondta
Adam, aki mintha most egy kicsit visszahúzódóbb lett volna, mint általában a
lányokkal. Hamar zavarba jöttem, és egy halk köszönömöt mondtam, de nagyon nem
akartam ebben a szituációban lenni. Elle is hasonló helyzetben lehetett, de
végül is a ház elé értek Clark-kal. Elle elég csúnya képet vágott és egy pofon
is elcsattant, mire oda akartam menni hozzá, bár tudtam, hogy Elle nem hagyná
magát.
- De hát én csak meg
akartalak csókolni… -hangzott Clark szájából kissé ijedten, mire Elle idegesen
bement. Nem volt szükség arra, hogy odamenjek, bár Clark nem bántotta volna
Elle-t. Viszont ahogy ezen elgondolkodtam, láttam, hogy Adam is hasonló
cselekedeten gondolkodik, ezért kicsit hátrébb léptem.
- Most mennem kell. Jó
éjt. –köszöntem el tőle sietve, majd bementem a házba, miközben hallottam egy
halk „jó éjt”-et Adam-től.
Másnap a suliba érkezve
furcsa sutyorgásokat hallottam, de mire éppen a hang irányába fordultam volna,
elhallgattak. Ekkor megláttam legjobb barátnőmet, Elle-t, akihez oda is siettem
egyből.
- Elle, mi történt?
- A Mekiről beszélnek,
ahol tegnap voltunk. Azt mondják, egy pár órával az után, hogy ott voltunk,
feldúlták a helyet, és kitörték az üvegeket, de nem vittek el semmit. –Elle
homlokán aprócska ráncok jelentek meg elborzadása jeleként.
- Ki az, aki betör egy
McDonald’s-ba? Ez elég fura…
- Azt mondják, hogy sok
embert halottan találtak, mintha valami mészárlás lett volna. Azonban túl kevés
vért. Azt mondják, hogy szinte nem is maradt az áldozatokban. –Elle kissé
elszörnyedt képet vágott, ahogy elmondta az információt.
- Wááá, jönnek a zombik.
Vagy a vámpírok? –mondta valaki hátulról, és Elle vállába kapaszkodott viccet
csinálva a borús hangulatba, habár ezen most nem sokan nevettek.
- Megyünk együtt haza vagy
van még dolgod? –kérdeztem, mikor már mindenki hazafelé igyekezett a tanítás
után.
- Persze, mehetünk.
–válaszolt Elle. Eközben betettük a könyveinket a szekrényünkbe, majd a már
könnyű táskával a vállunkon elindultunk együtt a szürke padlójú folyosón. Ekkor
már kezdett sötétedni, főleg a parkban, ahol keresztül kellett mennünk.
- …Rendben, akkor gyere át
hozzánk, megnézni egy filmet. –mondta Elle mosolyogva. Igazán jókedvű volt,
főleg, hogy szinte teljesen ki tudta zárni a fejéből a baljós gondolatokat.
- Már csak azt kell
kitalálni, hogy mit nézzünk meg… -gondolkodtam el, miközben egy lehullott
falevelet tépkedtem.
- Van pár ötletem. Például
a „Szerelem éjszakája”-t vagy a „Féltékeny szerető”-t. Mit szólsz?
- Oh, neked megvan a
„Féltékeny szerető”? Azt még sosem láttam. Azt mondják, nagyon jó film.
Kíváncsi lennék rá. –szemeim fél centire kidülledve csillogtak, és mint egy
kiscica, úgy nézhettem csodálkozón Elle-re.
- Rendben, akkor azt
megnézzük. Azt még én sem láttam. Kíváncsi vagyok Mr. Szexi fiú testére. Állítólag
ebben a filmben szinte mindent megmutatnak. –Elle huncut szemekkel nézett rám,
aki most elpirult. Ekkor valami nagy hangzavart hallottunk, mire a vad
reccsenések felé fordultunk. Egy férfi éppen emberfeletti erővel kidöntött egy
fát, és közben vadul zihált idegességében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése