Második fejezet: A találkozás

A férfi vadul zihált, és környezetében mindent összetört. Agresszíven elkapott egy éppen arra járó, mellette elmenni akaró járókelőt, aki sikítozva próbált megszökni előle, de nem menekült. Vér szaga árad szét a kis területen, ahol madár éneke hangzott pár órával ezelőtt.

Elle és én ijedten hőkölt hátra, de próbáltunk észrevétlenek maradni, ami jelen esetben lehetetlennek bizonyult. A halálfélelem sosem volt ilyen erős sem a környezetünkben, sem saját szívemben. A szám elé kaptam a kezem, hogy egy nyikkanással se keltsem fel a férfi figyelmét.

- Hé, te ott! –a férfi szavait nehezen lehetett érteni, és közben felém mutatott, de rémülten hátratántorodtam, és futni kezdtem az ellenkező irányba Elle-lel. Mit akarhat? És ki ez a férfi egyáltalán? –gondolkodtam el menekülés közben.

Végigfutottunk a parkon, de ezeken a helyeken nem volt egyetlen ember sem már. Már mindenki valószínűleg elmenekült valahová, ahol a férfi nem találja meg őket. Még sosem voltam így megrémülve, így nem is csoda, hogy ilyen gyorsan futottunk. Bárcsak véget érne ez a rémálom.

A legközelebb eső háznál befordultunk. Nem mertünk rögtön hazamenni, mert nem akartuk, hogy ez az őrült ránk találjon. Mintha még az ég is ellenünk esküdött volna: először csak pár csepp eső esett ránk, de a betonon egyre több vizes folt jelent meg, és az esőcseppek egyre gyakrabban estek le, míg el nem áztunk teljesen.

A betondzsungel rengetegében már nem is tudtuk, merre kell hazamenni. 

- Eltévedtünk…remek. –állapítottam meg halkan, miközben átkaroltam saját testem, hátha kissé felmelegszik, és nem reszketek ennyire. Már nem bírtuk tovább a futást, de folyton hátrafordultunk. Senkit nem láttunk, ráadásul egyre sötétebbek lettek az utcák. Összeszűkített szemekkel néztem a távolba, hátha úgy jobban látok. Minden kis neszre felfigyeltünk, habár kezdtünk kicsit megnyugodni. 

- Talán már nem követ minket. –mondta Elle, és hallatszott a hangján, hogy kicsit talán megkönnyebbült.

- Rendben, akkor siessünk haza. –mondtam. Lassan elindultunk a panelházak közötti széles utcákon, de lefordultunk egy keskenyebb, hosszú útra. Nem láttuk az út végét, csak akkor, amikor közelebb léptünk. Egy sikátor volt. Elle hallhatott valamit, mert ismét megfordult.

- Nat. –szólalt meg halkan, rémülten, és közben pár lépést hátrált. Erre én is megfordultam, és ekkor láttam, hogy a férfi ismét itt van. Csapdába kerültünk. A férfi elzárta az utat a szabadság felé. Most mi lesz? Meg fog ölni?

- Szóval itt vagy. –gúnyos mosoly jelent meg az arcán. Most tisztán lehetett érteni a szavait. Nem akartam feladni. Nem lehet ez a vég. Megragadtam Elle karját, aki mintha lebénult volna a sokktól, és elkezdtem futni afelé a férfi felé, hátha elfuthatunk mellette, de nem így történt.

- Hmmm, és még a karjaimba is futsz… -szólalt meg újra, majd dühösen kapta el Elle kezét, akit ellökött, így ő elesett. A fejét a betonnak üthette, és elájult, én pedig kétségbeesetten néztem utána.

- Elle… Úristen. –mondtam halkan, de nagyon is ijedten, hiszen féltettem a legjobb barátnőmet. Nem volt időm felfogni, hogy mi történt, és hogy mit kellene tennem, mert ekkor én következtem. A férfi megragadta a karom, és szorosan magához húzott. 

– Kérlek… -szólaltam meg erőtlenül, és nagy levegőket vettem.

- Azt akartam, gyere ide, de te nem fogadtál szót. –mondta az ismeretlen, miközben végigmérte arcomat. –Akár meg is ölhetnélek ezért, mint a többi elém kerülő embert. Miért is hagynálak életben?

- Én nem tudom, ki vagy, és mit akarsz tőlem, de nem csináltam semmi rosszat. Szerintem összetévesztesz valakivel. –idegesen tekintettem a férfi arcába, és nem mertem szemeibe nézni. Nem akartam ennél is jobban felbosszantani. Reszketve a félelemtől lehajtottam a fejem, és próbáltam meg sem mozdulni, miközben a férfi többször is végigfuttatta rajtam a szemét. Fél kézzel a derekam köré fonta a kezem, és leguggolva az ölébe ültetett.

- Most mit akarsz csinálni? –kérdeztem kétségbeesetten, és próbáltam felállni a férfi öléből, de nem engedett el, sőt el is nevette magát félelmemen.

- Nyugodj meg, Cica, hiszen nem tehetsz mást. Ha nem teszed azt, amit mondok, megöllek a másik lánnyal együtt. Nem lesz bűntudatom, elhiheted. –mondta nagyképűen miközben keze kalandozott. –Most pedig meg foglak érinteni.

- Hogy mi? Bántani akarsz? –kérdeztem, és éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Féltem az ismeretlen férfitól, aki úgy viselkedett, mint valami őrült. – Kérlek, ne bánts, én bármit megteszek. –hírtelen a férfi keze után kaptam, aki immáron a ruha anyagán keresztül simogatta melleimet, de a férfi lelökte kezéről az enyémet.

- Csak meg akarom nézni, ami jár nekem. Te mostantól az enyém vagy, ha tetszik, ha nem. –a férfi arca kissé gúnyos vigyorra húzódott, miközben szemeimbe nézett. Ekkor valami ismeretlen oknál fogva már nem volt annyira gúnyos a férfi mosolya. Ruháim ázottan lógtak rajtam. A férfi szemei elidőztek a nedves arcomon, majd lassan levándorolt tekintete a nyakamon, végül melleimre szegezte szemeit. A felső alatt kirajzolódtak a hidegtől megmerevedett bimbóim, és a melleim, ezért magam elé kaptam a kezeim.

Azt hittem, végre talán békén hagy, de ez csupán egy álom volt. Hírtelen megfogta az eső áztatta vékony anyagú felsőt, és úgy tépte meg rajtam, mintha az csak vattacukorból lenne. Szinte nem is emberi tempóban érintette meg melleimet, és közelebb húzott magához, miközben én próbáltam eltolni. Eleinte markolászta, majd csak bimbóimat izgatta ujjbegyeivel. Aztán ajkaival izgatta a melleimet.

Kezeivel végigsimogatta a hasamat, majd benyúlt a szoknya alá, és félrehúzta a bugyimat. A vágytól felnyögtem, de bennem csakis az élt, hogy a félelem miatt történt ez. A férfi keze simogatta érzékeny húsomat, és gyengéden játszadozott vele, de mikor szabadulni próbáltam, a férfi másik keze nem engedte ezt.

- Könnyedén megölhetnélek. Talán ettől félsz vagy inkább attól, hogy élveznéd egy gyilkos érintését? –hangja könnyed volt, mintha csak csevegne. –Átharaphatnám a nyakad, mint az összes többi nőnek, akivel dolgom volt, és talán még élvezném is, mint a többiek esetében. –folytatta tovább, miközben már alig tudtam, hogy hova koncentráljak.

- Kíváncsi lennék, hogy vajon mire koncentrálsz…A félelemre vagy az egyre fokozódó élvezetre, amit az ölednél érzel. –suttogta a fülembe sóhajtozva, miközben karjaiban tartott.

Visszafojtott lélegzettel néztem hol a férfi szemeibe, hol lábaim között el-eltűnő kezére. Most nem tudtam koncentrálni a félelemre, pedig a férfi vadállat módjára közeledett hozzám, és Elle-t is ellökte, hogy elájult. Egyre erőteljesebben éreztem, hogy nyögnöm kell, mégis minden akaratommal figyeltem arra, hogy a férfi felé ne mutassam ki, mennyire élvezem, amit velem tesz. Válaszolni mégsem tudtam. Nem tudtam azt mondani, hogy csupán félek, mert attól tartottam, hogy csakis az élvezet hangjai törnének fel belőlem.

Amikor azonban lehúzta volna nadrágját, hírtelen felocsúdtam pillanatnyi állapotomból, amely csakis az élvezetről szólt, és felpattantam az idegen karjai közül.

- Ezt ne csináld. –szólaltam meg, miközben összehúztam felsőmet melleim előtt, de a férfi azonnal a hátam mögött termett, és megfogta a kezeim.

- Ezt meg ne próbáld még egyszer. Most pedig elviszel az otthonodba, és ha bármivel is próbálkozol…megölöm a barátnődet. –emelte fel a földön eszméletlenül fekvő Elle-t.

Emiatt semmit nem akartam tenni, hogy Elle-nek ne legyen bántódása, de nem vihettem haza ezt a férfit, akibe csak úgy belebotlott. Mit szóltak volna a szüleim? És a legfontosabb, mi van, ha a férfi megöli őket?

- Indulj. –kiabált rám, mire összerezzentem, és elindultam előtte. Végig Elle-n gondolkodtam. Most mit csináljak?

Egy ideje már mentünk, amikor megláttam egy hotelt. Kissé hátrasandítottam, de nem mertem teljesen.  Végig éreztem a tekintetét magamon, így mentünk be a hotelbe, és kértem egy szobát.

- Jó napot. Szeretnék kérni két szobát. Az egyik szobában legyen külön ágy. –mondtam a pult mögött álló nőnek, miközben magam előtt szorosan összefogtam a pólóból megmaradt anyagot. Ha szerencsénk van, elszökhetek Elle-lel, mivel én vele leszek egy szobába.

- Elég lesz nekünk egy lakosztály is… -vágott közbe a férfi komor arccal, és azt a számítógépet nézte, amire ki voltak írva a szobák. Nem hangzott jó kedvűnek attól, hogy azt mondtam, két szoba kell.

- Jó napot. Csak egy lakosztály kiadó egyébként is. Sajnálom kisasszony, de ha önöknek megfelel, akkor máris adom a kulcsot. Egy éjszakára veszik ki? –kérdezte a nő felém fordítva a fejét.

- Igen, utána tovább megyünk. –válaszolt helyettem a férfi, mire elkerekedte a szemeim. Tovább…de hát hova? És mit akar tőlem? Mikor láthatom a családomat?

Miután beírta az adataimat a gépbe a nő, előre kérte a pénz. A fenébe…erre nem gondoltam. Minden esetre elővettem a spórolt pénzemet, és átadtam elkeseredetten a pénztárosnak. Búcsút inthetek a tanulásnak….remek.

- Remélem nem gondoltad, hogy hagyom a barátnődet külön szobában aludni. –mondta a liftben felfelé menet.

- Én csak arra gondoltam, hogy esetleg aludhatnék Elle-lel. –mondtam félénken, mire hangos nevetésben tőrt ki.

- Nagyon vicces vagy. –mondta nevetve, majd elindult mellettem a folyosón, kezében a még mindig ájult Elle-lel. Maga előtt beengedett, majd utánam jött, és az egyik szobában levő ágyra dobta Elle-t, mire kissé mérgesen néztem rá, majd Elle-hez siettem leguggolva mellé.

- Elle, kérlek, ébredj fel. –mondtam neki, miközben simogattam arcát. Reméltem, hogy hamarosan felébred, és szerencsére így is lett. Felnéztem a férfire, és megrovón meredtem rá.

- Hiába nézel rám így. Nem fog meghatni. –mondta komoran, majd bekulcsolta a lakosztály ajtaját. –A barátnőd fog aludni ezen az ágyon, míg te és én a másik szobában a francia ágyon. –mosolyodott el sunyin.

- Nem, én nem alszom veled. –mondtam mérgesen, ám elpirultan.

- Dehogy nem. –válaszolt azonnal. Mintha ezzel direkt akarna bosszantani. –Ha mégsem, ismét csak a barátnőd bánja.

Utáltam, hogy ilyen tehetetlen vagyok vele szemben, és mérgemben majdnem elkezdtek folyni a könnyeim, de erőt kellett vennem magamon. Nem akartam, hogy sírni lásson.

Ha nem lett volna elég neki, hogy megfenyegetett, még fel is emelt az ágyról Elle mellől, és bevitt abba a másik szobába.

- Most pedig fürdess meg. –a szavai parancsolóak voltak. Elegem lett ebből, ezért nem is mentem utána, amikor elindult a fürdőszoba felé. Erre a férfi szigorú és haragos tekintetével találkoztam, éppen az arcom előtt centikkel. Szó nélkül megfogta a karom, és kirángatott a fürdőbe, majd elengedett, és vetkőzni kezdett.

Erre nem számítottam. Sosem voltam még ilyen intim helyzetbe férfival, és elakadt a szavam, ahogy egyre fogyatkoztak a ruhák róla. Mikor teljesen meztelenre vetkőzött lesütöttem egy ideig szemeim, de valahogy nem tudtam nem arra felé nézni, ahol ő van. Elmerengve néztem fehér bőrét, melyen egyáltalán nem tűnt fel, hogy ő más lenne, mint a többi ember. Azonban nem néztem meg most sem arcát. Valahogy eddig nem annyira mertem megnézni, habár olyan furcsán vonzott az arca. Főleg a szemeit néztem volna meg, de ugyanakkor féltem is attól, hogy ez neki nem tetszene. Tehát így férfias ívű nyakát néztem meg, majd kulcscsontjára terelődött tekintetem. Mellkasa szépen kidolgozott, mintha valami istennel állnék szemben. Meg akartam érinteni, ahogy hasát is. A köldökétől lefelé vékonyka szőrcsík jelezte az utat, míg végül elérkeztem szerszámához. Egy ideig csak néztem zavarba esve a hatalmas dorongot, de aztán megéreztem, hogy észrevehette ezt, így gyorsan elkaptam a tekintetem.

- Tetszik, igaz? –kérdezte csibészes vigyorral a szája sarkában.

- Én csak… -kezdtem bele, de nem tudtam mivel folytatni, csak elpirultan néztem rá. –Nem, nem tetszik, hogy ide behoztál. –tettem hozzá hírtelen feleszmélve.

- Ugyan már, hiszen élvezed a látványt. Most pedig gyere. –mondta lazán, majd megfogva a kezem, közelebb vezetett a kádhoz. Nem is tudom, hogyan, de egy pillanat alatt levette rólam a ruhákat, és ott álltam előtte teljesen meztelenül. –Nagyon gyönyörű vagy. –suttogta, miközben vállaimat simogatta, én pedig ijedten takargattam magam kezeimmel.

- Ezt hogy képzeled. –akadtam ki, miközben elhúzódva tőle kerestem egy törölközőt.

- Így. –forgatta meg szemeit, majd felemelt ismét, és beletett a kádba. Ezután ő is beszállt, mögém ült, és átölelt hátulról. Mikor megéreztem erekcióját, elkerekedtek a szemeim, és elpirulva meredtem magam elé, de eközben szabadulni próbáltam tőle. Éreztem, hogy megnedvesedik ölem.

- Eressz el. –hangom kissé kétségbeesett lett, ugyanakkor az is igaz volt, hogy még sosem voltam egy férfi karjaiban sem, és most, hogy ez ebben a szituációban megesett, kissé megijedtem. Ekkor azonban nem hogy eleresztett volna, még jobban magához húzott, és nyakamba szagolt, majd egyik kezével megfogta a mellem, és gyömöszölni kezdte, miközben csípőjét hozzám nyomta.

- Ezt nem szabad, kérlek. Hiszen még nem is ismerlek. –a hangom egyre kétségbeesettebb lett, miközben most másik kezével végigsimított hasamon, és eltűnt a keze lábaim között. Ekkor lassan simogatni kezdte szeméremtestem, mire megremegve mocorogni kezdtem a karjaiban.

- Alex Mihalkov vagyok. A vámpírok nagyhatalmú királya. –suttogta a fülembe lassan ejtve minden egyes szót, miközben áttért a kisajkakra. –Most már ismersz, cica. –tette hozzá sunyin, majd hírtelen csiklómra tette ujját, és dörzsölgetni kezdte. A hírtelenségtől izmaim megfeszültek, és felnyögtem, de ő nem hagyta abba, hanem ritmikus mozgással folytatta ingerlésemet, ahogy egyre jobban ziháltam.

Hatalmas férfiasságát ismét nekem nyomta, és ő is felnyögött, mire megszorítottam a combját. Az élvezet az ölemnél egyre nőtt, mígnem megfeszült a testem, és elélveztem remegő testtel.

- Most gyere, ülj bele. –mondta elvigyorodva, majd felemelve maga felé fordított, és az ölébe ültetett. A víz alatt látszódott, hogy férfiassága megkeményedett, és felfele áll. Zavarba esve néztem most az arcára, végül pedig nagy, kék szemeibe, melyekben elvesztem. Egy ideig olyan szépen nézett, amitől zavarba estem, de aztán melleimre szegezte tekintetét, és beletemetve arcát, csókolgatni kezdte. Jól estek csókjai, és ennek hatására behunytam a szemeimet. Ekkor éreztem, hogy szerszámát végighúzza ölemen megnedvesedett hüvelybemenetemig, majd belém hatolt. A fájdalom és az élvezet furcsa keverékét éreztem, és hangosan felnyögtem. Láttam, hogy a kádnyi vízben körülöttünk véres lesz a víz, ahogy elvesztettem a szüzességem. Ezután vadul megcsókolta ajkam, és nem volt megállás. Rövid ideig lassan mozgatott magán combomnál fogva, és közben simogatta és csókolgatta testem, ahol érte, de aztán egyre gyorsított a tempón, így vadul lovagoltam rajta. Ekkor már alig bírtam a tempót, és ezt a furcsa, semmihez sem fogható érzést, így vadul ziháltam, és nyögtem, míg végül elhatalmasodott, egy - az előbbinél is nagyobb - élvezet, mire felsikkantottam, és remegő testtel vetettem hátra a fejem az orgazmus miatt. Eközben a férfi nyakamhoz és hírtelen nagy fájdalmat éreztem, majd vér csorgott le a nyakamon. Nem sokkal ezután leszállított magáról, és ő is elélvezett. Mély levegőket véve, hangosan szuszogott, és közben fejét a kád szélére tette. Kétségbeesve fogtam meg a nyakam, ahonnan folyt a vér, és elhúzódtam tőle.

- Mi vagy te? –kérdeztem kétségbeesve és dühösen.

- Nagyon elégedett vagyok veled. Igazán szűk voltál, szöszi. –szólalt meg hírtelen, nem törődve azzal, amit mondtam, és közben lassan végignézett rajtam. Kiszállva a kádból sietősen magam köré tekertem az egyik törölközőt, majd kimentem a fürdőből.

Ekkor a fürdőszobából nagy reccsenést hallottam, ami miatt még jobban megijedtem és csak még jobban siettem a megtörölközéssel, hogy aztán megszökhessek, de pár perccel később a férfi előttem termett, és egy dühös szempárral találkoztam.

- Hova készülsz? –kérdezte félrehajtott fejjel. – Csak nem akartál megszökni… - gonosz vigyor ült az arcán, majd felemelt és az ágyba rakott. - Nem tudsz megszökni, Jobban tennéd, ha hozzászoknál ehhez. Most pedig aludj, mert ha még egyszer meg akarsz szökni, megölöm a pincért, aki feljön a szobába azzal az étellel, ami neked kell. –éreztem, hogy nagyon dühös, de mögém feküdt és átölelt hátulról.

- De hiszen meztelen vagyok. Szeretnék magamra venni valami ruhát. –mondtam most egészen mérgesen. 

- Ruhát?! Nem, nem kapsz ruhát, mellettem így kell aludnod. Minden este így fogsz aludni. Meztelenül. –mosolygott kajánul, majd fenekemhez nyomta falloszát, és még jobban hozzám nyomult. 

- Kérlek, így nem akarok, és nem is tudok aludni. –mondtam szomorúan.

- Nem! De most már elég legyen. Vagy alszunk, vagy ismét megtörténik az, ami a víz alatt. –vigyorodott el a mondat befejeztével. Semmi értelme nem volt. A férfi velejéig romlott volt. Nem számított, hogy kértem tőle valamit, így jobbnak láttam, ha inkább ráhagyom a dolgot. Sosem álltam ki saját akaratom mellett, és ez most is beigazolódott. Sokáig nem tudtam elaludni, hiszen féltem ettől a vámpírtól, féltettem Elle-t és magamat is.

Úgy ébredtem reggel, mintha egész éjszaka nem aludtam volna. Biztos nem aludtam valami mélyen, hiszen egy őrült karjaiban vagyok, azonban a karokat most nem éreztem magamon. Talán elment. Igen, biztosan belátta, hogy jobban teszi, ha nem száll szembe azzal a sok emberrel, akik már biztosan keresik Elle-t és engem. Alig vártam, hogy lássam a szüleimet, és ismét olyan legyen, mint mielőtt elrabolt volna a vámpír. Hírtelen elképzeltem, hogy még miféle mesebeli lények létezhetnek a vámpírokon kívül, és emiatt csak még jobban pánikba estem. Az emberek nem is tudják, kikkel vannak egy utcán. Nem csupán gyilkosok és őrültek rohangálnak köztünk, de ilyen lények is, mint a vámpírok. Vajon mennyi lehet belőlük? És a legfontosabb: vajon tényleg éjszaka jönnek elő, ahogy azt a vámpírokkal foglalkozó könyvekben és filmekben láttam? A régi vagy inkább az új filmekben fellelhető védő eszközök a hatásosak? Arra gondoltam, talán fokhagymát kéne akasztani a nyakamba, hátha akkor nem támad meg egy sem.

Ezen gondolatok és kérdéshalmok közepette nyújtózkodtam az ágyban, majd a másik oldalamra fordultam, de a szememet még nem tudtam kinyitni. Az is lehet, hogy csak egy álom volt.

A takarót még jobban magamra húztam, mikor kipillantottam szempilláim mögül. Az egyik széken láttam, amint a férfi engem néz. De nem akárhogyan nézett, pimasz mosollyal az arcán. Mikor ezt megláttam, azonnal felültem.

- Meddig akarsz itt tartani? –néztem komoran.

- Mint már mondtam, mostantól az enyém vagy. Elviszlek a Párizsi otthonomba. A szolgálóim és családtagjaim már biztosan nagyon várnak. –valóban mondta már, hogy az övé vagyok, de egyszerűen nem tudtam komolyan venni.

- Ez már a XXI. század. Nem tarthatsz fogva. Engem és Elle-t várnak már otthon. –Elle nagyon csendben volt. Muszáj volt megtudnom, hogy mi van vele. – Mit csináltál Elle-lel?

- Semmit, de ha sokat ellenkezel, akkor örülni fog, hogy meghalhat. –a hangja olyan hideg volt, mintha semmit nem érne neki az élet. A szemeibe néztem, és éreztem, hogy ismét rám akar törni a sírás. A torkomban levő gombóc egyre nőtt, mégis nyeltem egyet, és így csak egy árva könnycsepp folyt végig az arcomon. –Ne sírj folyton. Az nem áll jól. Inkább öltözz fel ebbe a ruhába. Most hozattam a pincérrel. –mondta ridegen, majd a kezembe nyomott egy comközépig érő szoknyát, és egy dekoltált topot. Miután felvettem, megfogta a kezem, átvitt a szobába, ahol Elle volt, de nem igazán hagyott szóhoz jutni, mert egyből vállára fektette Elle, és elindultunk a lift felé.

- Neked van olyanod, mint azoknak a szerencsétleneknek odakint? –kérdezte, mire felvontam a szemöldököm. nem tudtam mire gondol, és nem értettem, miért nem fogalmaz tisztán. Talán nem tudja, végül is elég furcsának tűnt ez a férfi.

- Nem tudom, mire gondolsz. –válaszoltam, mire bosszúsan elhúzta a száját.

- Hát jó, akkor majd szerzünk egyet. Remélem, tudod, hogy hogyan kell használni, de amúgy mindegy is. Hamarosan úgy is fogom tudni. –mondta, mire egy kis csengőszó jelezte, hogy megjött a lift. A liftben álldogáló idős néni riadtan nézett Elle-re, Alex-re és rám, de nem szólt semmit.

Örültem, hogy nem szólt, hiszen ez a férfi őt is biztosan bántaná. Valahogy jelezni kellett volna neki, hogy majd hívja a rendőrséget, de nem tudtam, hogyan utaljak erre, és amúgy sem lett volna jó ötlet bajba keverni egy idős hölgyet.

Út közben meglátott egy autós magazint az egyik újságosnál, amit fizetés nélkül elvett. Csodálkozva néztem, ahogy csak úgy tovább megy, és az újságos elkiáltja magát felénk futva, hogy azonnal menjünk vissza kifizetni az újságot, mert különben hívja a rendőrséget. Azonnal megörültem. Ha a rendőrség tudomást szerezne arról, hogy itt vagyok, azonnal kiszabadíthatnának minket, és haza is mehetnénk.

Azonban a férfin Alex elnevette magát, ahogy az pattogott előtte a pénzét kérve. Valami miatt ezek után már egyáltalán nem akart rendőrséget hívni. Arcán ijedtség látszott, és elfutott. Mi lehetett, ami így megijeszthette? Talán ismét eltorzult az arca, mint akkor, amikor utánunk futott?

Minden esetre ismét nem volt remény arra, hogy hazajutok. Alex nyugodtan olvasgatta az autós magazint, amit egyáltalán nem értettem.

- Hm. –hümmögött, mikor abbahagyta az olvasást. –Akarok egy kocsit. –mondta csak úgy egyszerűen. Nem sokkal később szerzett is kocsit. Elkötött egyet.

- Te meg mégis mit csinálsz? Hogy képzeled ezt? Nem viheted csak úgy el mások kocsiját. –mondtam kiakadva.

- Én bármit megtehetek, hiszen király vagyok. Ne nyafogj. –mondta gúnyosan, majd felbőgött a motor, és elindultunk. Hogy fognak így megtalálni?