Kilencedik fejezet: A vacsora

A tükör előtt állva néztem magamon azt a ruhát, amit nem rég kiválasztottam. Eddig úgy gondoltam, nem sokat mutat majd belőlem, ugyanis én nem voltam az a mutogatós típus, most mégis úgy gondoltam, hogy nem elég visszafogott. Úgy éreztem magam, mint aki felkínálja magát egy férfinek. 

Érdekes volt ezen gondolkodni, hiszen én még nem rég veszítettem el a szüzességem. Akkor, amikor Alex….szóval, amikor ez a férfi a találkozásunk után elvette. Amikor erre gondoltam, nagyon zavarba jöttem, hiszen most eszembe jutott, hogy milyen hevesen csókolta a bőröm, és hogy milyen gyengéden játszott melleimmel, és csiklómmal. Egy pillanatra libabőrözni kezdtem, de aztán elhessegettem ezeket a gondolatokat, és felvettem a cipőt. 

- Mehetünk. –mentem Sylar elé, majd megindultam mellette a hosszú folyosókon. Az ebédlőn át (merthogy ebédlő is volt a várban), elérkeztünk az erkélyhez, ahol egy megterített asztal fogadott. Alex az erkély szélére támaszkodva szivarozott, és nézte a tájat. 

- Itt vagyok. –szólaltam meg, miközben Alex-et, és a tájat néztem.

- Tudom. Ne feledd, nem ember vagyok. Annál sokkal több. –mondta, majd felém fordult, és kifújta a szivar füstjét. Fekete öltönye tökéletesen illeszkedett rá, és a haja is pontosan úgy állt, mint mindig: tökéletesen. 

- Igen, tudom. Ezt sosem tudom elfelejteni, hiszen mindig elmondod. –válaszoltam összeszűkítve a szemem, majd az asztalhoz mentem. 

- Hm, tudtam, hogy jól fogok választani. –nézett végig rajtam, mire én zavarba estem, és leültem az egyik székre. –Tudod, ezeket a ruhákat egytől egyik én választottam. Ismerek a méreteidet… minden kis porcikádat. –mosolyodott el perverzen, majd közelebb sétált hozzám, és megcirógatta a vállam, amitől ismét libabőrös lettem. 

- Megtudhatnám, hogy mit akarsz ezzel elérni. –kérdeztem összeráncolt homlokkal. – Inkább együnk. Ez volt a feltételed ahhoz, hogy találkozhassak Elle-lel. –tettem hozzá, és kissé megnyugodtam, amikor leült velem szembe. 

- Rendben, teljesen igazad van. –mondta, majd melleimre szegezte a tekintetét, de aztán szemeimbe nézett. Próbáltam olvasni a tekintetében, de abból nem tudtam kiolvasni semmit. Nem is tudtam hírtelen, hogy mit keresek itt. Nem kellett volna ennyit készülődnöm. Kissé elbizonytalanodtam abban is, hogy nem e saját önszántamból vagyok e itt. Hogy csak Elle miatt teszem e ezt meg, vagy valami más is van e a háttérben. 

Mikor felszolgálták a steaket, az nagyon jól esett. Régen ettem ilyen finom ételt, így gyorsan hozzá is fogtam. Kissé mohó voltam, de mikor ezt észrevettem, lelassítottam, és lassabban, megrágva az ételt, ettem. 

- Te hogyhogy ilyet eszel? –kérdeztem, mikor láttam, hogy Alex is falatozik. 

- Hogy miért nem vért iszom előtted? Talán jobb lenne? –kérdezte szúrós tekintettel. –Ha akarod, idehozathatok egy embert is, akiből kiszívhatom a vért. –mondta szárazon, majd megtörölte a száját. 

- Azt nem akarom. –mondtam csendesen, és levéve róla a tekintetem, az asztalterítőre szegeztem. 

- Egy kis bort? –kérdezte, miközben felemelte az üveget. 

- Rendben. Kérek. –válaszoltam, majd figyeltem, ahogy fél kézzel, meg sem remegő kézzel önti ki a bort. Én biztos voltam benne, hogy kiöntöttem volna. –Köszönöm. 

Amikor ismét Alex felé néztem, mögötte az egyik köves részen meglepő dolgot láttam. Az egyik kövön egy farkas lépdelt lassan, megfontoltam. 

- Ott egy farkas? –bukott ki belőlem, mire Alex hátra sem figyelve undorodva nézett maga elé. 

-A farkasok mindenhol ott vannak. –csak ennyit mondott, majd maga mögé nézett, és érdektelenül visszafordult. 

- Szép állatok. –mondtam még mindig a farkast nézve, de ez Alex-nek nem igazán tetszett. 

- Undorítóak. –motyogta maga elé, de még úgy, hogy én halljam. Ezek után nem szólaltunk meg. Nem értettem, hogy hogy lehet azt mondani ezekre a gyönyörű állatokra, hogy undorítók. Aztán eszembe jutottak a legendák, amelyek a vérfarkasokról és a vámpírokról szóltak. Az örök ellentétekről, amik e két természetfeletti lény között létezik. De eddig azt hittem, hogy ez csak a filmeken, és a könyvekben létezik. Azonban, amióta ez az őrült vámpír elrabolt, és elhozott a várához, amely tele van hozzá hasonló lényekkel, nem volt kérdés többé, hogy vérfarkasok is léteznek. Vajon még milyen lények léteznek? A kisgyerekek félelme, a mumus vajon valós lény? Elég viccesnek találtam, és észre sem vettem, hogy elmosolyodok gondolataimon. 

- Mire gondolsz? –kérdezte Alex, majd felállt az asztaltól. 

- Semmi. Mindegy. –válaszoltam, majd megtöröltem ajkaimat az asztalra készített hófehér szalvétába. 

- Rendben, akkor jöhet a desszert. –vigyorodott el, majd megfogta a kezem, és behúzott az étkezőbe. Nem tudtam, mit akarhat, mert kiküldött mindenkit, aki a teremben volt. Csak egy nagy asztal volt bent székekkel, Alex, és én. Az asztalon meg volt terítve mindenféle gyümölccsel, és desszerttel, ami még egy csapatnak is sok lett volna, nem hogy nekünk, kettőnknek. 

- Ezt mind meg akarjuk enni? –kérdeztem tágra nyílt szemekkel, majd elvettem egy szem epret, és beleharaptam. 

- Nem hinném, hogy ennyi ételt meg tudnánk enni, de amit kívánsz, azt vedd el. –válaszolta a szemeimbe nézve. Volt a nézésében valami, amitől zavarba jöttem. –Én is mindig megkapom, amit akarok. –tette hozzá, és közelebb lépett, majd a kezébe vett egy szem epret, és bevette a szájába. Eközben végig szemeimbe nézett. 

Ezután olyan sebességgel jött közelebb hozzám, amelyre csak a vámpírok képesek. Kezeit derekam körül éreztem, amelyek keményen körém fonódtak, és nem engedték menekülésem. Ajkai szenvedélyesen, mégis gyengéden tapasztotta az enyémre, de én nem tudtam, mi tévő legyek. Ha viszonzom, az olyan, mintha feladnám, hogy valaha is elenged, de volt egy megmagyarázhatatlan érzés bennem, hogy viszonozni akarom. Végül én is visszacsókoltam, és karjaimat vállaira tettem. Egyre hevesebben csókoltuk egymást, és már abszolút nem tudtam gondolkodni azon, hogy ezt mégsem kéne tennem. 

Amikor fenekemre csúsztatta a kezét, és hozzányomott ágyékához, érezhettem, hogy fallosza megkeményedett. Ezután felemelt az ölébe, és egy pillanat alatt a szobájába vitt, és letett az ágyra, majd felém magasodott. Egyik keze combomon pihent, és feljebb húzta a selyemruha anyagát. 

Nem szabadott volna, hogy ez még egyszer megtörténjen, de ebben a pillanatban nem érdekelt senki és semmi. Mikor hátamon végigszántott ujjaival, a ruha cipzárját is lehúzta, majd két vállamról letolta a ruha vékonyka pártjait. 

- Gyönyörű vagy. –mondta, majd nyakamhoz hajolt, és megcsókolta. Ezután egyre lejjebb haladt testemen. Még senki nem mondta ezt nekem úgy, ahogy abban a pillanatban ő. Fátyolos tekintettel néztem a szemébe, és közben ő is levette magáról a lezseren begombolt inget, majd lassan az összes ruhát, ami rajta volt. 

Mire feleszméltem, már mind a ketten teljesen meztelenek lettünk, és most ez nem zavart. Mintha eltörölték volna a szégyenlősségemet. 

Teljesen közel álltam hozzá, és ujjaim begyével finoman végigsimítottam mellkasán, majd hasán, és végül falloszán. Ekkor halk morgással válaszolt, és lehunyta a szemét. 

Mikor ismét rám nézett, felemelt a földről, és karjaiban elvitt az ágyhoz, hogy arra letegyen. Felém kerekedett, és újra megcsókolt. Ajkai most nem voltak követelőek, inkább lágyan értek az enyémhez. Ujjaival eközben minden érzékemet bizsergette, ahogy végighúzta ujját nyakamon, melleimen, és megkeményedett mellbimbóimon, majd hasamon, és végül belső combomon. Itt sokáig elidőzött, és pedig valami feszítő, bizsergető érzést éreztem, mely egyre inkább elhatalmasodott rajtam. Kívántam őt. Akárhogy viselkedett velem eddig. Akármilyen erőszakos volt velem, és Elle-lel, ahogy elhozott ide, ez mintha most mind nem is számított volna. 

Ujjaival most szeméremajkaimon játszott, én pedig éreztem, hogy nem bírom tovább. Felé nyomtam csípőm, de ő nem engedett. Továbbra is csak játszadozott a felizgult testrészen, az őrületbe kergetve engem. Halkan felnyögtem, és ismét felemelte csípőm, hogy nekinyomjam, és ekkor két ujjával áttért nedvességemre. 

Eszeveszetten gyűrtem össze a selyemtakarót, és lehunyt szemmel élveztem, amit legérzékenyebb pontommal tesz. Már majdnem elvesztem az élvezetben, amikor hírtelen abbahagyta. Oh, ne. Miért teszi ezt velem most? Felnéztem arcába, és rövid ideig, csak őt néztem, és hogy mi fog most történni. 

Csípőjét előrelendítve belém hatolt, aminek hatására mindketten elégedetten sóhajtottunk fel. Teljesen kitöltött, és habár ezt az érzést nem szoktam meg, hiszen még ezen kívül csak egyszer történt meg velem, azért nagyon is tetszett. 

Először meglepően lassú tempót diktált, nem úgy, mint először, de aztán egyre gyorsabb lett. Csak testünk csattanását lehetett hallani, míg egyszer a mozgásnak vége szakadt, és kihúzódott belőlem. Remegő testtel élveztem a gyönyör hullámait, melyek végigfutottak a testemen, és csak mikor már egy kissé csitult, akkor tudtam annyira összeszedni magam, hogy Alex-re nézzek. Mellém feküdt, és nézte, ahogy élvezek. 

Mikor teljesen lecsillapodtam, felé fordultam. Nem tudtam, hogy hogy lesz ezután, de most nem számított. Kissé kifáradva szuszogtam a mellkasára hajtva a fejem, míg el nem nyomott az álom.

Másnap reggel, amikor felébredtem, Alex megint ugyan olyan kiismerhetetlen volt számomra Ugyan az érzéketlen vámpír nézett rám, mint előtte, így most hátrébb húzódtam tőle, és hátamra fekve próbáltam összeszedni magam. Ekkor azonban valaki megzavart minket, mielőtt bármit is mondhattam volna.